Könyvadatok:
Oldalszám: 286 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: -
Kiadás éve: 2014
Megrendelhető: Book24
Fülszöveg:
Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha… Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…
Miért pont ez?:
Ha jól emlékszem, akkor tavaly februárban vásároltam ezt a könyvet. Egyszerűen azért, mert megtetszett a borító, láttam pár jó értékelést róla a molyon és mert valahogy éreztem, hogy ez az én könyvem. Aztán teljesen el is feledkeztem róla, míg a Mini-könyvklub 6. fordulójának vége felé nem értünk és ott álltam, hogy választanom kellett egy könyvet, amit romantikus kategóriában fogok elolvasni.
Véleményem:
Nagyjából ez a második könyvem, ami Párizsban játszódik az Anna és a francia csók óta. Ami kicsit fura tekintve, hogy odavagyok Franciaországért és a fővárosért is. Nicolas Barreau a könyvével viszont rögtön odarepített a belváros utcáira.
Bevallom őszintén,
az első pár oldal elolvasása után nem arra számítottam, mint ami a végén kikerekedett belőle. Tudniillik megint elfelejtettem elolvasni a fülszöveget. Ettől az aprócska ténytől függetlenül azonban egészen jól szórakoztam. Mondhatni, hogy együltő helyemben kiolvastam a könyvet (, ami azért köszönhető az időszűkének is, de itt-ott egy kis biológia tanulás is bejött).
A történet kezdetén megismerkedünk Aurélia-val,
aki egy francia étterem tulajdonosa, nem rég hagyta el a szerelme és egy könyv mentette meg az életét. Egy könyv, amiben ő maga is szerepel, méghozzá a főszereplő szerelmeként. Aurélia levelet ír a kiadónak és az írónak, hátha választ kaphat a kérdéseire.
Az a könyv, ami Aurélia életét megmentette nem volt más, mint A nő mosolya.
Nagy meglepetésre én szívesebben olvastam volna erről a könyvről még többet. Érdekes, hogy a könyvben szereplő könyvnek a szereplői és a története is jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint maga a könyv. Huppsz...
Két kicsit hóbortos,
magának való de abszolút szerethető főszereplővel van dolgunk. Aurélia már azzal belopta magát a szívembe, hogy idézeteket gyűjt a falára. Továbbá szerinte a szerencse és a szerencsétlenség néha határos egymással, ami teljesen igaz André esetében. Nagyon nem szeretnék spoilerezni ezzel kapcsolatban, legyen annyi elég, hogy a férfit is sikerült megkedvelnem a sok hibája ellenére.
Néha már sajnáltam a két szereplőnk szenvedéseit és majdnem beléptem a könyve, hogy jól megszorongassam őket és rájuk üvöltsek: vegyétek már észre magatokat!
Igaz, kidolgozatlannak is éreztem őket. Amit most nem biztos, hogy meg tudnék magyarázni, de van bennük valami idegen, amivel nem tudtam kibékülni.
A történet maga egyáltalán nem volt annyira gördülékeny, mint ahogy azt hittem, hogy az lesz. Ilyen szempontból alul múlta az elvárásaimat. Aranyos, cuki, kicsit habos-babos is, de egyáltalán nem az a "Fú, de romantikus" példány.
Mindenesetre a könyv egy dolgot megtanított: nem fogok írókat nemzetiségük alapján megítélni az egyszer tuti biztos. Mert lehet valaki angol, aki fantasztikus franciákról szóló könyvet ír és lehet egy német, aki a franciákról nem igazán tud írni, de talán még jó is kisülhet a dologból.
Összegzés: