2017. december 31., vasárnap

Dallos Sándor: A nap szerelmese *Mini-könyvklub 8*

Fülszöveg:
Munkácsy Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Könyvadatok:
Téma: 
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti kiadás éve: 1957
Oldalszám: 506 oldal
Megrendelhető: KMK (a két könyv egyben van, én csak az elsőt olvastam)

Miért pont ez?:
Elfogulatlan vagyok Munkácsy Mihály festményei iránt, viszont a művészről eddig keveset tudtam. Ezért esett erre a könyvre a választásom a Mini-könyvklub 8. fordulójának utolsó hónapjában. Én ezzel a könyvvel és ezzel az értékeléssel búcsúzok a könyvklubtól. Több mint 2 évig voltam a tagja, és minden pillanatát élveztem. Mostanában nagyon nem akartak összejönni az olvasások és az értékelések, ezért döntöttem úgy, hogy egyenlőre a 9. fordulót kihagyom. 

Véleményem:
Dallos Sándornak a könyvében sikerült igazán objektív hangot megütnie. Egy külső szemlélő, egy narrátor meséli el nekünk a fiatal Munkácsy életét. Aki egészen profin írja le a személyek belső világát, a környezetet és a párbeszédeket. tő 

A nap szerelmese 8 éves korától egészen 26 éves koráig meséli el Munkácsy életét. A festő kiskorában mind két szülőjét elvesztette, ezért az eredeti nevét sem igazán használta. Munkácson született., ezért később ezt a nevet vette fel. Nagybátyja, Reök István asztalosnak adta a 11 éves gyermeket, aki szívből gyűlölte ezt a szakmát. Már akkor festegetett és komponált, amiért a mesterektől szidás és verés járt. Később, mikor már az asztalos mesterséggel felhagyott, pártfogót és tanárt talál Szamossy Elek személyében. 1863-ban Pestre költözött, ahol két jó barátot és festőtársat talál magának.Tanult Bécsben is a Képzőművészeti Akadémián Rahl mestertől. Ezt az időszakot egy bárónő társasága is boldoggá tette. És nagyjából a fél könyv ennek az egy évnek a leírásával foglalkozik. A festő élete során nagyon sokat betegeskedett, kezdve a vérbajtól a részleges szemvakságig.  
A könyvben engem leginkább a női alakok fogtak meg. Mindegyik más-más jelenés. Van közöttük parasztlány, öreg banya, fogadott lánytestvér, érzéki szerető. Mindegyik más érzelmeket vált ki a fiatal férfiból. Munkácsy életére nagy hatással voltak a nők. Nekem kicsit úgy tűnt, hogy mindegyik nőben az anyát kereste. Bálványozta őket, múzsaként tekintett rájuk. A teljes feltétel nélküli szeretetet és elfogadást kívánta meg tőlük. 
Úgy érzem, hogy sok újat megtudtam magáról a festőről és a festményeiről is. Sajnos  az utóbbit majdnem sikerült megutálnom. Nem tetszett a gőgje, az, hogy állandóan mások fölé akart kerekedni. A többi festő és a tanítói bálványozták, de ő mégis abba akarta hagyni a festészetet. Egyszóval nagyon indulatos és szélsőséges volt az alakja.
A vége kicsit összeszedetlen és elnagyolt volt. Addig mindent nagy részletességgel mesélt el az író, és a végét csak úgy összecsapta. De lehet csak azért volt ez az érzésem, mert Munkácsynak több képe került előtérben az utolsó fejezetben, mint az egész könyvben.

Összességében teljesen másra számítottam. Az író személye és elbeszélés módja kellemesen hatott, a festőé már kevésbé. 
Összegzés:

Plusz1:
Pár képpel készültem nektek, amik a könyvben szerepelnek és történetüket is megismerhetjük. 

Siralomház:


Munkácsy ezt a képet összesen ötször vázolta fel és kaparta le, mire sikerült olyan vázlatot (!) készíteni, ami megfelelő volt. A vázlatot a kiszínezése előtt egy amerikai kereskedőnek adta el, és addigi képei több mint háromszorosát kereste meg vele. Évekkel később újra megfestette a kompozíciót. A képet egy gyermekkori emlékére alapozva készítette. Amikor a szabadságharc után a betyárokat elfogták, és elítélik. A kivégzés előtti nap látható, ahol a betyártól végső búcsút vesznek az emberek és az ő személyükben az egész magyarság is. 

Vihar a pusztán:
Erről a képről annyit tudunk meg, hogy külföldi tanulmányai során festette. Általában a képeit hazaküldte, hogy itteni pártfogójával eladassa vagy kiállíttassa. A Vihar a pusztán nagyjából egy időpontban keletkezett a Dűlő szénásszekér című alkotásával

A regélő honvéd:

Ez a kép sajnos elveszett az idők során, az itt látható is csak egy vázlat. Munkácsynak ez volt az első képe, amit Budapestre érkezve festett. Egy éjszakát örökít meg, amelyen egy volt honvéd katona meséli el a 48-49-es szabadságharcokat. Munkácsy azt a drámai pillanatot próbálta megörökíteni, amikor a beszélő oda ért, hogy: "Ezerkétszáz honvéd halt meg akkor, ha jól számba veszem, legalább nyolc falu színe-java legénysége két nap alatt". Valójában a szobában csak négyen tartózkodtak, a többi alakot maga a festő képzelte oda. Az egyik festőtársa (Than Mór) kicsit át is festette a képet. Végül Harsányi vette meg tőle 30 Ft-ért, és a Társulata kiállításán kisorsolták.

Húsvéti locsolkodás:

A sok közül ez az egyik kedvencem. Ezt a képet már a regény vége felé festi és szinte csak említés szintjén szerepel a címe. Látszik benne a népies és hagyományos vonal, amit képviselt. 

Petőfi búcsúja a szülői háztól:



Petőfi költészete nagyban hatott a fiatal Munkácsyra. Szinte istenként tisztelte, aki a hazáért mindent feláldozott. A könyvben többször is megjelenik a költő alakja, akit végül Munkácsy meg is festett. Igaz erre már csak akkor került sor, amikor visszatért Budapestre, mert kizárták a bécsi akadémiáról.


Plusz2:
Hoztam egy kis beleolvasót a történetbe, hátha felkeltettem az érdeklődéseteket. :)

2017. december 9., szombat

Markus Zusak: A ​könyvtolvaj *Mini-könyvklub 8*

Fülszöveg:
1939, a náci Németország A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.


Könyvadatok:
Téma: 
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés éve (magyarul): 2010
Oldalszám: 598
Megrendelhető: OLVASÓK BOLTJA

Miért pont ez?:
Pontosan 4 éve akarom elolvasni ezt a könyvet. Az egyik osztálytársam hívta fel rá figyelmemet. Korábban is hallottam már róla, de ekkor neki sikerült rá is beszélni az olvasásra. Bele is kezdtem, csakhogy nem tetszett az író és a narrátor (a halál) stílusa sem. Szinte rettegtem a mostani Mini-könyvklub miatt, aztán sikerült jól le is csúsznom az értékelés időpontjáról (pedig sikerült időre elolvasnom). 

Véleményem:
A narrátor elbeszélési módjával most, 4 év után, sem sikerült kibékülnöm. Valahogy nem akart ez a dolog menni. Azt már rég elfogadtam, hogy a halál meséli el Liesel történetét, és közben beszúr egy-két dolgot, ami a saját tapasztalataira alapszik. Például nagyon érdekesnek tartottam ezt a mondatát:
"Azt mondják, a háború a halál legjobb barátja, de nekem erről más a véleményem. Számomra a háború olyan, mint az új főnök, aki lehetetlent követel. Megáll a vállad fölött, és egyfolytában ugyanazt ismételgeti: „Csináld meg, csináld meg!” Úgyhogy keményebben dolgozol. Megcsinálod. A főnök azonban nem köszöni meg. Hanem még többet követel."


A könyv végét pedig így fejezi be:
"Engem az emberek kísértenek."

A halál azonban sokszor rontja el az izgalmas részeket. Nagyon sokszor (szinte mindig) előrevetíti a fontosabb dolgokat. A könyv végét szinte már az első perctől kezdve tudjuk. Tudjuk, hogy mindenki meg fog halni, aki fontos ebben a történetben. 

Most, hogy ennyit beszéltem a narrátorról, beszéljünk egy kicsit a történetről is, amely a II. világháború náci Németországában játszódik. Ehhez híven van benne minden: propaganda, könyvégetés, kommunisták, szegénység, dicsőség, üldözők és üldözöttek. És ezeket nagyon is jól ábrázolja!

Vannak benne aranyos részek. Ilyen például, amikor a Papa mindig harmonikázik, vagy amikor olvasni tanulnak. Számomra ezek a jelentek egy kis meghittséget és szeretetet csempésztek a könyv egyébként komor hangulatába. 

A szereplőknek ennek ellenére rengeteg megpróbáltatást kell túlélniük. A mosónő (a Mama) például a lányával viteti és hozatja a ruhákat, hátha megsajnálják szegényt. A gyerekek éheznek, így lopni kényszerülnek. A bombázások megrémisztik a legbátrabbakat is. 

Kedvenc részeim: 
Amikor Rudy Liesel könyvéért beugrik a folyóba, és visszahozza neki.

Amikor Liesel és Max ellopja a felhőt. 

Összegzés:
A film:
Nagyon jól átadja a könyv hangulatát, és a fontosabb dolgok nagyon jól ábrázolva vannak. A jelenet, amikor Liesel a tűzből kilopja a könyvet jobb nem is lehetett volna. A hangsúly itt áttevődik a holokausztra és Maxra. 


2017. november 30., csütörtök

Ifjúsági könyvekről röviden


Az utóbbi pár hónapban olvastam 3 könyvet, amik kis szösszenetek voltak ahhoz, hogy külön értékelést írjak róluk, így ebben a bejegyzésben mind háromról írok pár mondatot. Egytől egyig remek könyvek. :)

Baár Tünde: Imádom ​a nyarat!
A Buda és Vince sorozat második része szépen illusztrált képekkel van tele. Idén jelent meg, magyar író tollából származik és ifjúsági regény (tehát már megint zsűrizek :D). Igazi nyári történet, ami visszarepít mindenkit az általános iskolás éveibe. Én is hatodikos voltam, amikor egy nagyobb/egy hetes kiránduláson vettem részt az osztályommal. Éppen ezért teljesen átéreztem a gyerekek nyűgjét, amikor mindenféle után kellett nyomozni a városban. Ugyanakkor nosztalgikus hangulatba is kerültem. Annyira, hogy muszáj volt elővennem a videókat, amiket a mi táborozásunk alatt készítettünk.

10-14 éveseknek ajánlom, de a felnőtt korosztálynak is, ha kicsit vissza akarnak térni az ötödik vagy hatodik osztályba.

További információkat és a molyos adatlapot ide kattintva érhetitek el.

Fülszöveg:
Amik a táborban történtek:
– rengeteg nevetés, sok hecc
– bátorságpróba és éjszakai kalandok
– túrák és kreatív feladatok
– váratlan fordulatok és meglepetések
– pulcsievő kecskék, alvó baglyok, bogarak és kutyák
Buda és Vince, no meg az osztálytársaik kalandjai ismerősek lesznek minden iskolásnak, így egész biztosan velük izgulnak, nevetnek a nyári kalandjaikon. Baár Tünde sokéves pedagógusi élményeit is beleszőtte a fiatalok történeteibe, amit lánya, Bakos Barbara vagány illusztrációi töltöttek meg még több színnel és élettel.

Győri Katalin: Kupak ​– Nyár
Érdekes volt egy 16 éves fiú szemszögéből olvasni az életét. A szöveg ugyan nem összefüggő és kevéske is, de pont ezért csak a leglényegesebb dolgok vannak benne. És ez az egyik nagyszerűsége a könyvnek. Felesleges oldalakat kihagyva, olyan fontos mondandót közvetít kevesebb, mint 100 oldalban, amit más könyvek 500 oldalban sem tudnak. A novella éppen annyira elég, hogy pár szereplőt - köztük Kupakot is - megkedveljük, és akarjunk még róluk olvasni. A közösségi szolgálat és az idősek is fontos szerepet kapnak. Az előbbit én mindig kötelező szenvedésként fogtam fel, és ezzel Kupak sincs máshogy. Egy idős bácsi azonban képes ezt a hozzáállását megváltoztatni, és még jó tanácsokkal is szolgál a fiú szerelmi életéhez.
Nagyon tetszettek az apró kis részletek, és a karakter fejlődés is. Érdekelne, hogy mi történt a nyár és az év további részében. :)

15-18 éves korosztálynak ajánlom.

További információkat és a molyos adatlapot ide kattintva érhetitek el.

Fülszöveg:
Kérdéseket teszünk fel, és válaszokra várunk. Kapcsolatot keresünk, és kiakadunk, ha nincs térerő. Vagy wifi. Ha csak felszínes, de valójában nem működik a kommunikáció. Pedig ugyanarra van szüksége a tizenhatévesnek és a nyolcvanhatévesnek is. Kapcsolatra. Valódira. A Kupak-novellákban ez áll fő helyen, a kamaszfiú Kupak kapcsolatai és dilemmái. Mit kezdjen a „kötelező önkéntességgel” egy öregotthonban? Mitől lesz igazi az első szerelem? Miben különbözik a „csajozástól”? Hogyan beszéljen apa a fiával, fiú az apjával kényes kérdésekről? Külföldre menni az amerikai nagybácsi nyomán, vagy maradni itthon a szűkös lehetőségek között? Milyen jó, hogy nem kell mindenben azonnal dönteni. Elég kapcsolatban maradni. Tiniktől a nagyszülőkig minden korosztálynak jó szívvel ajánlhatjuk hát Győri Katalin novellafüzérét, amiből egy nyár regényszerűen összefűződő története bontakozik ki.

Elisabetta Gnone: Ég ​veled, Fairy Oak!

A Fairy Oak könyvek kiskorom óta minden karácsony előtt jelentek meg magyarul. Amióta ez abbamaradt - azaz kijött az utolsó 7. rész is - keresem minden évben decemberben Elisabetta Gnone új könyveit a karácsonyi vásárban. Sok pozitív emlékem köthető ehhez az időszakhoz. Emlékszem, amint megjelent, az osztálytársaim kezében rögtön másnap már ott is volt (6 fiú kivételével :D).
Ez az utolsó történet sem kevésbé aranyos, mint a többi. Meghatóan bájos, a szívemhez szóló történet volt. A kedvencem a sok üvegcse, amik az emlékeket tartalmazzák. És az a pár nap, amikor a cipők eltűnnek. :D 

10-15 éves korosztálynak ajánlom.

További információkat és a molyos adatlapot ide kattintva érhetitek el.

Fülszöveg:
Feli ​hazatért. Az otthonától távol töltött 15 esztendő alatt folyamatosan tudósított otthon maradt tündérbarátnőinek és mesélt a faluról, a kislányokról, a velük és barátaikkal együtt átélt hihetetlen kalandokról. A tündérkék azonban még ennél is többre kíváncsiak. Azt szeretnék, ha még többet mesélne nekik az ott töltött időről, és a történetek örökké tartanának! Újabb történeteket követelnek, újabb kalandokat! Mindent tudni akarnak Bűvös Tölgy falujáról és annak lakóiról. Feli boldogan egyezik bele, és négy újabb történetet ígér. Ugyanis ez lehetővé teszi számára, hogy emlékeibe temetkezhessen, és újra átélje a csodálatos napokat. Igen ám, de meddig? Előbb utóbb el kell majd szakadnia a múlttól, és szembe kell néznie a jövővel. Nagyon jól tudja, és most hogy már csak egy történet van hátra, érzi, hogy a szíve erősebben kalapál: vajon képes lesz örökre búcsút venni Fairy Oaktól?
Utolsó meséje megható és szenvedélyes, ugyanakkor még egy meglepetést tartogat, és felfedi a fátylat egy jóslatról…


2017. november 27., hétfő

Borsa Brown: Az ​Arab lánya

Fülszöveg:Gamal, a szaúdi királyi család tagja, megkapja élete legnagyobb feladatát: fel kell nevelnie magyar szerelmétől született gyermekét, Annát nem is akárhol: saját hazájában, Szaúd-Arábiában. A család nem nézi jó szemmel a házasságon kívüli kislány érkezését. De ha ez nem lenne elég, a sors még egy megoldhatatlannak tűnő kihívást küld Gamalnak
A hatalmas sikert aratott Az Arab című regényben megismertük egy szívbemarkoló szerelem történetét. Az Arab szeretője a magyar nő szemével mutatja be ugyanezt az érzelmi hullámvasutat. Az Arab lányában a kettejük szerelme gyümölcsének élete bontakozik ki, miközben Gamal lelke is új életre kel.

Vajon képes egy apa egyenlőséget tenni gyermekei között, amikor azt a vallási tradíciók szerint nem is volna szabad? Lehet boldog egy ilyen zord világban egy ártatlan kislány, akinek már születésekor megpecsételődik a sorsa? Mire képes az apai szív? Mire képes egy mostoha?

Könyvadatok:
Téma: romantikus
Kiadó: Álomgyár
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 472 
Megrendelhető: ÁLOMGYÁR
Véleményem:

Nagyon nehéz erről a könyvről írnom. A szerző két részre bontotta a sorozat 3. részét, én pedig még csak az első részét olvastam. Olyan volt, mintha nem is Az Arab lányát olvastam volna, hanem Az Arab folytatása. Anna helyett Gamal szólal meg, ami nekem csalódás volt.

Persze egy 2 éves kislánytól nem elvárás, hogy tudjon elbeszélő szöveget írni, de szerintem az is jó megoldás lett volna, ha a már érett, 25 év körüli Anna meséli el és idézi fel a gyermekkorát. Ehelyett megkaptam Gamalt, aki az utolsó találkozásunk óta sokat változott, de még mindig ugyanaz a tökfilkó. 

A könyv egy családi jelenettel kezdődik, ami abban a téves hittben ringat minket, hogy ez így is marad. És ebben a könyvben tényleg rengeteg hangsúly van a családi szereteten és az összetartozáson. Ugyanakkor, ami nálam kiverte a biztosítékot az az volt, hogy kialakul egy újabb szerelmi szál is. 

Gamal egyrészt dicséri és óvja feleségét, másrészt pedig még mindig nem tudja mellette megtalálni a tökéletes boldogságot. Számára Jasmin a tökéletes feleség, aki az utódait gondozza, mégsem fűzi hozzá szenvedélyes szerelem, úgy mint Csillához vagy az újonnan megjelent Emeséhez.

Nem mondom, hogy nincsenek ebben a könyvben is megható jelenetek. Csupa boldogság és rózsaszín cukrostorta ez is. Ami engem a legjobban megfogott az a regény vége volt. A család férfi tagjai Ománba látogatott (egy mondva-csinált ok miatt), ahol megismerkedhetünk a szaúditól eltérő arab kultúrával.

Kedvenc részem:

Minden olyan jelenet, amikor Khalid és Anna együtt szerepel. Annyira kis aranyosak, főleg a rajongásuk egymás iránt. Mindent együtt akarnak csinálni és egymás nélkül teljesen elveszettek.

Összegzés:
A folytatásról:
Nagyon várom a következő Az Arab lánya könyvet. Remélem több is kiderül Annáról.
Az Arab fia a befejező kötet, ami nem rég jelent meg. Szemezgetek vele, de nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ki fogom olvasni. Valahogy félek tőle. Félek, hogy Khalid hogyan fog a nőkhöz viszonyulni, és milyen ember lesz belőle.


Idézetek:
"Anna az egyetlen olyan félresiklásom, amit sosem tudnék megbánni. Ő a hold és a nap. A csillagok és az égbolt. Valaminek a kezdete volt az életemben, és valaminek a vége. A mindenem."

"Az iszlám szerint az igazi paradicsom az édesanyánk lába alatt található, ami azt jelenti, hogy az anyádat tisztelned és szeretned kell. Ő sérthetetlen. A legnagyobb! Ez az undorító Nyugat meg káromkodik: „Kurva anyádat!” Nálunk nem is létezik ez a káromkodás. Egy anyát szidni? Az nem létezhet!"

"Azt mondják, az anyák és fiaik között van egyfajta szerelem, én meg arra gondolok, hogy pont ilyen szerelem van apa és lánya között. Khalid a büszkeségem, Anna pedig az ékszerem, a kincsem."